Tartalom

Mi az a gyermekkori viselkedészavar?

Mi a gyermekkori viselkedészavar oka?

A gyermekkori viselkedészavar tünetei

A gyermekkori viselkedészavar fajtái

A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálása

A gyermekkori viselkedészavar kezelése

Érdeklődjön telefonon:

+36 30 313 8792

A gyermekkori viselkedészavarok mögött gyakran neurológiai vagy pszichés tényezők állnak. A viselkedészavar fogalmát gyakori félreérté övezi. Ilyen esetekben nem arról van szó, hogy a gyermek „rossz” lenne, hanem arról, hogy eltérő módon fejlődik az idegrendszere, így bizonyos dolgokra másképp reagál, más reakciói lesznek. A gyermekkori viselkedészavar felderítésében, kivizsgálásában gyermekneurológus tud segítséget nyújtani.

Mi az a gyermekkori viselkedészavar?

A gyermekkori viselkedészavarok egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mind a szülők, mind pedig a pedagógusok, szakemberek részéről.

A viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. A viselkedészavar nem egy-egy alkalmi dühkitörés vagy hiszti, hanem ismétlődő viselkedési minták, melyek a gyermek életkorának megfelelő normákat túllépik. Ilyen intenzív viselkedési minta például, amikor a gyermek gyakran megszegi a szabályokat, engedetlenül, agresszívan viselkedik, impulzív, esetleg dühkitörései/dührohamai vannak. Előfordulhat, hogy ezek a tünetek neurológiai, de akár pszichiátriai zavar részeként jelennek meg.

Mi a gyermekkori viselkedészavar oka?

A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező áll. Ezek között lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okok, melyek egyaránt szerepet játszhatnak. Neurológiai szempontból gyakran meghatározhatók genetikai hajlamok, melyek az idegrendszer eltérő működését okozhatják. Például ADHD és autizmus esetében gyakran előfordul családi halmozódás. A gyermekkori viselkedészavar kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését. Összességében tehát az alábbi tényezők állhatnak leggyakrabban a gyermekkori viselkedészavar mögött:

• genetikai tényezők: sok esetben megfigyelhető családi halmozódás (pl. ADHD)
• neurológiai eltérések: agyfejlődési zavarok, koraszülöttség, epilepszia
• neurokémiai egyensúlyzavar: ingerület átvivő anyagok szintjének eltérései (dopamin, szerotonin)
• környezeti hatások: traumák, bántalmazás, elhanyagolás

A viselkedésszabályozásért felelős agyi területek, különösen a prefrontális kéreg, a frontális lebenyekben található funkciók csak az iskoláskor végére fejlődnek ki teljesen. Ez azt jelenti, hogy a fiatalabb gyerekek érzelmi szabályozása még kezdetleges, ezért természetesen is lehet impulzívabb. Azonban, ha ez a fejlődés jelentősen lelassul vagy eltér a normálistól, akkor alakulhatnak ki a gyermekkori viselkedészavarok.

A gyermekkori viselkedészavar tünetei

A gyermekkori viselkedészavar tünetei változatosak lehetnek, többféle módon mutatkozhatnak meg. Fontos, hogy akkor lehet gyermekkori viselkedészavarról beszélni, ha a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennállnak. A tünetek attól függnek, hogy milyen típusú viselkedészavarról van szó, azonban elmondható, hogy az alábbi tünetek utalhatnak arra, hogy erről van szó:

• nehézség a figyelem fenntartásában
• állandó mozgásigény, nyugtalanság
• szabályok figyelmen kívül hagyása
• impulzivitás, meggondolatlan cselekedetek
• társas helyzetben visszahúzódás
• gyakori dühkitörések, agresszió
• szorongás, félelem, indokolatlan stressz
• érzelemszabályozási nehézségek

Ezek a tünetek tehát utalhatnak gyermekkori viselkedészavarra, azonban nem szabad megijedni, ha egy-egy alkalommal ezek előfordulnak. Ugyanakkor mindenképpen fel kell keresni gyermekneurológust, ha a tünetek állandóan jelen vannak, hosszabb ideje.

A gyermekkori viselkedészavar fajtái

A gyermekkori viselkedészavarok több típusa ismert, melyek különböző neurológiai és pszichológiai jellemzőkkel bírnak. A leggyakrabban előforduló típusok közé tartozik az ADHD, az autizmus, az oppozíciós magatartászavar és a magatartászavar, szorongásos és depressziós zavarok.

ADHD – figyelemhiányos hiperaktivitási-zavar

Az ADHD talán a leggyakoribb gyermekkori viselkedészavar. Jellemzője, hogy a gyermek nehezen figyel oda, rendkívül mozgékonyak, izegnek-mozognak, nem tudnak várni a sorukra. Az ADHD mögött az agy dopamin- és noradrenalin-rendszerének működési zavara áll. Tehát az ADHD-ról egyértelműen kijelenthető, hogy nem nevelési probléma áll a zavar hátterében, hanem valódi, bizonyítható idegrendszeri eltérésről van szó.

Autizmus spektrumzavar (ASD)

Az autizmus spektrumzavar esetében arról van szó, hogy a gyermek nehezebben értelmezi a társas helyzeteket. Ide tartozhat az, hogy szokatlanul kommunikál vagy éppen nem reagál másokra. Gyakran végez ismétlődő mozgásokat, érdeklődési köre szűk. Jellemző továbbá a szenzoros érzékenység. Az autizmus az ADHD-hoz jellemzően szintén neurológiai eredetű fejlődési zavar, melynek genetikai háttere is ismert.

Oppozíciós magatartászavar (ODD)

Az oppozíciós magatartászavarnál gyakori a dacosság, a felnőttek, idősebbek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, illetve a gyakran megjelenő dühkitörések. Az ODD már egészen kiskorban, gyakran óvodáskorban jelentkezik, és sokszor társul hozzá ADHD vagy szorongásos zavar.

Magatartászavar (Conduct Disorder)

Az oppozíciós magatartászavarral ellentétben a magatartászavar egy súlyosabb forma. A viselkedészavar jellemzője, hogy a gyermek mások testi -, és vagy lelki épségét veszélyeztetni. Gyakran agresszív, gyakran hazudik, rongál vagy lop. Ilyen esetben mielőbbi szakemberi beavatkozás szükséges, mert az a típus felnőttkorban is folytatódhat.

Szorongásos és depressziós zavarok

Ugyan ezek nem tipikus gyermekkori viselkedészavarok, azonban egyes tünetek egyezhetnek. Gyakran jelentkezik visszahúzódás, ingerlékenység, koncentrációs nehézség. Azért fontos megemlíteni, mert a belső feszültség gyermekek esetében könnyebben és gyakrabban viselkedésben csapódik le.

A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálása

A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A kivizsgálás során a pontos anamnézis felvétel elsődleges, mert sok mindenben segítheti a gyermekneurológust. Elsődleges információ a gyermek fejlődési és egészségügyi előzményei; ennek része lehet a terhesség alatti és születés közbeni történések, esetleges koraszülés, idegrendszeri sérülések vagy korábbi betegségek feltérképezése. Ezek az információk mind azért lehetnek fontosak, mert segítenek feltérképezni, hogy volt-e olyan történés, ami befolyásolhatta az idegrendszer fejlődését.

A családtagok pszichés állapota, a nevelési szokások, a gyermek társas környezete is mind hatással lehetnek a viselkedés alakulására. A neurológiai vizsgálat segít feltárni, hogy van-e a gyermekkori viselkedészavar mögött valamilyen organikus ok vagy egyéb neurológiai eltérés. Ilyen esetben képalkotó vizsgálatok segíthetnek a diagnózis felállításában.

A gyermekkori viselkedészavar kezelése

A gyermekkori viselkedészavar kezelése során figyelembe kell venni, hogy milyen jellegű eltérésről van szó. Ez lehet neurológiai, pszichológiai, illetve környezeti tényező is; ezek gyakran együtt is jelen lehetnek, különösen a neurológiai és pszichológiai tényezők. A kezelés célja a gyermek életminőségének javítása, az érzelmi, szociális és kognitív fejlődés elősegítése.

Alapvetően a legfontosabb, hogy a gyermek megtanulja felismerni a saját viselkedési mintázatait, és ezekhez önszabályozó stratégiákat sajátít el. A kognitív viselkedésterápia idősebb gyermekek esetében lehet hatékony. Ezekben egy iskolapszichológus, neuropszichológus tud segíteni.

Bizonyos esetekben, különösen ADHD vagy súlyosabb magatartászavar esetén gyógyszeres kezelés is szükséges és indokolt lehet. A megfelelően beállított gyógyszerek (stimulánsok, figyelemjavító szerek) segítenek az agyi neurotranszmitterek működésének kiegyensúlyozásában. Ezzel tulajdonképpen a figyelmi és önszabályozási funkciók „támogatást” kapnak.

A gyermekkori viselkedészavar kezelése nagyban függ attól, hogy milyen jellegű a viselkedészavar. A kezelés minden esetben személyre szabott, figyelembe véve a gyermek sajátosságait is.