Központi idegrendszer

Központi idegrendszer - Tartalom

• A központi idegrendszer felépítése
• Az központi idegrendszer részei: agyvelő
• A központi idegrendszer részei:gerincvelő
• A központi idegrendszer betegségei

A központi idegrendszer felépítése

A központi idegrendszer fehér-, és szürkeállományból épül fel. A központi idegrendszer fehérállományában leginkább az idegsejtek nyúlványait találjuk, melyek fehéres színezetét az axonokat burkoló myelinhüvely adja, míg a központi idegrendszer szürkeállományában az idegsejtek sejttestei tömörülnek.

A központi idegrendszer feladata az információ feldolgozása és az alapján döntések meghozatala. Az információt felvevő részét a központi idegrendszernek szenzoros, míg a központi idegrendszer leadó részét motoros résznek nevezzük.

Az ember központi idegrendszere anatómiailag és funkcionálisan agyvelőre és a gerincvelőre oszlik. Közös bennük, hogy mindkettőt idegsejtek sejttestjei és nyúlványai alkotják, illetve mindkettőt körülveszi az agy-gerincvelői folyadék (liqour cerebrospinalis). Ezenfelül mind a perifériás, mind a központi idegrendszert kívülről beburkolja három hártya, kívülről befelé haladva: kemény agyhártya (dura mater), pókhálóhártya (arachnoidea) és a pia mater vagyis a lágy agyhártya. A központi idegrendszer gerincvelői részét körülölelő kemény agyhártya két lemeze között helyezkedik el az epidurális tér, ami klinikai szempontból az epidurális érzéstelenítés alkalmazása miatt érdekes. A központi idegrendszert körülölelő pókhálóhártya alatt található a spinalis tér, ami a korábban említett gerincfolyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki.

Kapcsolódó cikkünk

Parkinson-kór – miért érinti gyakrabban a férfiakat?

A Parkinson-kór nemi különbségeinek vizsgálatára számos tanulmány született, melyek arra az eredményre jutottak, hogy a betegség előfordulása a férfiaknál 1,5–2-szer gyakoribb, mint a nőknél. Dr. Mező Anita , a Neurológiai Központ neurológusa a nemek közti ...

A központi idegrendszer részei: agyvelő

Nagyagy

A nagyagy két féltekéből áll, melyek között a kapcsolatot idegkötegek milliói, és a kérgestest teremti meg a központi idegrendszerben. Akárcsak a gerincvelőben, itt is jól elkülönül a szürke- és a fehérállomány, de a nagyagyban a szürkeállomány kívül található. A központi idegrendszer sejtjeinek több, mint 90%-a itt a szürkeállományban, az agykéregben található.

A nagyagy felszíne nagyjából 2200 cm2, így ez a hatalmas felület csak felgyűrődve, barázdálódva fér el. Ennek köszönhető az agykéreg jellegzetes, tekervényes szerkezete. A nagyagy felszínét az agykoponya alapján homlok-, halánték-, nyakszirt- és fali lebenyekre osztjuk. Ezek a lebenyek eltérő funkcióval bírnak, melyek klinikai jelentőséggel bírnak bármiféle központi idegrendszert érintő agykárosodás esetén. A homloklebeny jelentős szereppel bír a gondolkodás, viselkedés és a személyiség kialakításában. A halántéklebeny az emlékezés, a nyakszirtlebeny a látásérzékelés míg a fali lebeny a tapintásérzékelés és beszédértés központja. 

Köztiagy

A központi idegrendszerhez tartozó köztiagy három részből áll: talamusz, hipotalamusz és a harmadik agykamra.

Funkcionális szempontból legfontosabb része a hipotalamusz, melynek hatása van a szervezet legfőbb élettani működéseire. A központi idegrendszer ezen része szabályozza a hormon- és idegrendszer működését, szerepe van szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. A központi idegrendszer ezen területe szabályozza a hőháztartást, a testfolyadékok viszonylagos állandó összetételét. Hatással van a szexuális életre, és az érzelmek átélésére is.

Ezenfelül fontos megemlíteni a központi idegrendszer érző pályákat befogadó sejtes állomását is: a talamuszt. A talamusz valójában egy átkapcsoló állomásként funkcionál, a rajta keresztül haladó idegpályák integrálását végzi és továbbítja a központi idegrendszer többi agyterülete felé. Közvetítő szerepén túl a tudat, az alvás és az ébrenlét szabályozásáért is a talamusz felel a központi idegrendszerben.

A közti agy harmadik alkotórészét pedig az agykamrák jelentik, melyek tulajdonképpen az agy belsejében elhelyezkedő folyadékkal telt üregek. Négy, egymással összekapcsolt üreget kell elképzelni, melyek az agy-gerincvelői folyadék termelését és keringetését végzik a központi idegrendszeren belül.

Kisagy

A központi idegrendszer egy fontos része a kisagy, amely a nyakszirtlebeny alatt található szintén két féltekéből áll, mely kívülről szürke, belülről fehérállományból áll. Feladata a mozgások pontos koordinálása, összerendezése.

A kisagy három ponton kapcsolódik az agy többi részéhez, melyeken egyrészt a test izmainak állapotáról kap információt, másrészt az agytörzs magvait befolyásoló információkat ad le.

Jellegzetes „életfa” megjelenése a nagyfokú barázdálódásnak köszönhető.

Agytörzs (középagy, híd, nyúltagy)

Az agytörzs az agy legősibb része, amely alul a gerincvelőben folytatódik, így valójában a fizikai összeköttetést jelenti a központi idegrendszer két része között. Az agytörzsben már keveredik a szürke- és a fehérállomány. A központi idegrendszeren belül, az agyvelőben találhatunk idegsejtek sejttestei által létesített magokat, illetve ezeket összekötő idegeket, melyek együtt alkotják az agytörzsi hálózatos állományt.

A gerincvelőből érkező felszálló érző pályák a háti oldalon, míg a mozgató pályák a hasi oldalon futnak. Ezekkel a pályákkal nem áll közvetlen kapcsolatban a hálózatos állomány, de oldalágain keresztül információt szerezhet a szervezet aktuális állapotáról, és befolyásolhatja annak működését.  Ennek köszönhetően a hálózatos állomány fontos koordináló, összerendező szerephez jut a központi idegrendszeri szabályozásban. Kiemelkedően fontos szerepe van az alvás-ébrenlét ciklusának szabályozásában is. 

Az agytörzsben számos fontos reflex és irányító központ található, melyek a vérnyomástól a légzésen át a vérnyomásig az élet szempontjából nélkülözhetetlen működéseket szabályoznak. A központi idegrendszeren belül az  itt bekövetkező trauma, vérzés eszméletvesztést, de súlyos esetben teljes keringés és szívleállást, végül agyhalált okozhat.

A gerincvelő részei

A gerincvelő a központi idegrendszer része, mely a csigolyák által alkotott gerinccsatornában található, és közvetlen folytatása az agytörzsnek. A gerincvelő egy hosszú, törékeny képlet, mely a fent említett agytörzs alsó végénél kezdődik és a gerinccsatorna alsó részéig tart, ahol elvékonyodva, kúpszerűen végződik. Azonban kiterjedése nem azonos a gerinccsatornával, az ágyéki szakaszig tart nagyjából. Alsó kúp alakú végéből vékony szál húzódik a gerinccsatornában, ami azonban már nem tartalmaz idegsejteket.

A központi idegrendszeren belül a legfőbb feladata az érző- és mozgató idegpályákon futó információk továbbítása a perifériától az agyig, és fordítva. 

Szerkezetére jellemző, hogy a kívül elhelyezkedő fehérállományában neuronok sejttestei által alkotott sejtcsoportosulásokat találhatunk. A hasi oldalon helyezkednek el a mellső, míg a háti oldalon a hátsó szarvak. A központi idegrendszer ezen részén a hátsó kötegben főként felszálló pályák futnak, melyek a perifériákból szállítják az információkat az agy felé, az elülső kötegek viszont az agy felől szállítják az információkat a leszálló pályákon keresztül. 

A gerincvelőben megtalálhatóak oldalsó kötegek is, melyek felszálló és leszálló pályákat is tartalmaznak.

A gerincvelő mindkét oldalán, a csigolyaközti résekben érzőidegdúcok találhatóak, melyek bipoláris neuronokat tartalmaznak. A kétnyúlványú neuronok az ingerfelvétel helyétől, a dúcon át a gerincvelő felé szállítják az ingerületet. Ezek a csigolyaközti dúcból a gerincvelőbe futó rostok alkotják a hátsó gyökeret. A gerincvelő hasi oldalán kilépő érzőidegsejtek rostjai alkotják a mellső gyökeret. A mellső és hátsó gyökerek később kevert idegekké egyesülnek, melyek tartalmaznak érző és mozgató neuronokat is.

A központi idegrendszerhez tartozó gerincvelő szelvényekből épül fel, összesen 31 gerincvelői szelvény található. Ezek között a szelvények között nincsenek éles bevágások, melyek élesen jeleznék a határt, hanem a ki és belépő idegrostok kötegekbe rendeződnek, melyek alkotják a gerincvelői gyökereket. Ennek megfelelően szelvénynek nevezzük a gerincvelő azon szakaszát, ahol a ki és belépő rostok 1-1 gerincvelői ideg gyökereit képezik. A szelvényeket pedig aszerint számozzuk, hogy a belőlük eredő idegek, mely csigolyák között lépnek ki.

A központi idegrendszer betegségei

A központi idegrendszer leggyakoribb betegségei közé tartozik az epilepszia, a stroke, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór, Parkinson és a Bell-féle bénulás. A központi idegrendszerrel kapcsolatos betegségek vezető tünetei közé tartozik a tartós vagy hirtelen fejfájás, szédülés, emlékezetkiesés, homályos látás illetve a koordináció hiánya is. Ha bármikor ilyesfajta tünetet tapasztal, mihamarabb keressen fel egészségügyi szakembert, ugyanis rendkívül sok ok állhat akár a legegyszerűbb tünetek hátterében is.

Összeségében elmondható, hogy a a központi idegrendszer egy lenyűgözően bonyulolt rendszer, amelynek megértése évszázadók óta foglalkoztatja az emberiséget. A központi idegrendszer az emberi test kulcsfontosságú eleme, amely az érzékelés, a mozgás és a gondolkodás alapját jelenti. A központi idegrendszer két fő része, az agy és a gerincvelő a testünk minden részéhez kapcsolódó információkat és utasításokat továbbít és számos funkciót látnak, mint például az emlékezés, tanulás, érzelmek és az akartos mozgások szabályozása. 

Téma szakértői

Dr. Jakab Gábor PhD

neurológus

EEG vizsgálat

Dr. Prinz Géza

neurológus, pszichiáter, infektológus