Holter EEG vizsgálat
A Holter EEG egy hordozható EEG (elektroencefalográfiás) készülék, amely jellemzően 24 órán keresztül méri és rögzíti az agyi aktivitást. A készülék elektródái, érzékelői a fejbőrre kerülnek ragasztásra, melyek segítségével lehet mérni az agy elektromos jeleit, amelyeket a készülék a memóriájába rögzít. A „hagyományos” EEG vizsgálat jellemzően 20-40 percig tart, ami nem mindig elegendő bizonyos neurológiai problémák felderítésére, például epilepszia esetében.
Tartalom
Mi a különbség a hagyományos és a Holter EEG között?
Milyen tünetek esetén lehet szükség Holter EEG-re?
Hogyan zajlik a Holter EEG vizsgálat?
Holter EEG szerepe a diagnózis felállításban
Holter EEG a gyermekneurológiában
Mi az a Holter EEG?
A Holter EEG egy hordozható EEG (elektroencefalográfiás) készülék, amely jellemzően 24 órán keresztül méri és rögzíti az agyi aktivitást. A készülék elektródái, érzékelői a fejbőrre kerülnek ragasztásra, melyek segítségével lehet mérni az agy elektromos jeleit, amelyeket a készülék a memóriájába rögzít. A „hagyományos” EEG vizsgálat jellemzően 20-40 percig tart, ami nem mindig elegendő bizonyos neurológiai problémák felderítésére, például epilepszia esetében. Ezzel szemben a Holter EEG hosszabb megfigyelési időt tesz lehetővé.
Mi a különbség a hagyományos és a Holter EEG között?
Mind a két típusú EEG működési elve és célja ugyanaz: az agy elektromos aktivitását rögzíti a fejbőrre helyezett elektrodákon keresztül. A különbség a vizsgálat időtartamában és a környezetben rejlik. A hagyományos EEG egy kontrollált, klinikai környezetben történő vizsgálat, addig a Holter EEG célja, hogy a páciens a vizsgálat alatt a szokásos életvitelét folytassa; ez egy reprezentatívabb képet ad.
Hogyan működik a Holter EEG?
A Holter EEG azonos alapelven működik, mint a hagyományos EEG, célja ennek is az agy elektromos aktivitásának a mérése a fejre helyezett elektródákon keresztül. A különbséget a Holter EEG és a hagyományos EEG között a vizsgálat időtartama és a készülék/vizsgálat mobilitása adja. A Holter EEG egy hordozható, kis méretű egységből – mely rögzíti az adatokat – áll, illetve elektródákból. Az elektródák a fej meghatározott pontjain kerülnek rögzítésre egy rögzítőpaszta segítségével, vagy pedig egy EEG sapka segítségével. A vizsgálat alatt tehát a páciens megszokott környezetében lehet a vizsgálat alatt, végezheti a mindennapi tevékenységeit.
Milyen tünetek esetén lehet szükség Holter EEG-re?
A Holter EEG vizsgálat alkalmazása leggyakrabban olyan tünetek kivizsgálása miatt merül fel, amelyek időszakosan jelentkeznek, látszólag váratlanul, kiszámíthatatlanul és a hagyományos EEG negatív eredménye esetén. Ilyen panasz vagy állapot lehet:
- epilepszia gyanú – különösen abban az esetben, ha a rohamok ritkán vagy alvás közben jelentkeznek
- időszakos eszméletvesztés – melynek oka nem ismert (pl. epilepszia vagy szinkópé kérdése)
- alvászavarok neurológiai háttérrel - paraszomniák
- éjszakai/nappali izomrángások, mozgászavarok
- szokatlan viselkedés
- tudatzavar
Holter EEG vizsgálatra nem csak epilepszia gyanúja esetén lehet szükség, hanem diagnosztizált epilepszia mellett is gyakran alkalmazott vizsgálat. Ilyen esetekben azért lehet fontos, hogy pontosabb képet kapjon a kezelőorvos az epilepsziáról, a rohamok gyakoriságáról, időpontjáról és egyéb jellemzőiről. Szintén hasznos lehet olyan esetekben is, amikor az antiepileptikum megfelelő beállítása a cél.
Hogyan zajlik a Holter EEG vizsgálat?
A vizsgálat előkészítése során az elektródákat a páciens fejbőrére rögzítik – ezek száma attól függ, hogy a készülék 16 vagy 32 csatornás -. A rögzítés jellemzően egy erre alkalmas pasztával történik, aminek köszönhetően nem mozdulnak el az elektródák, de létezik olyan formája is, melynél egy „sapkában” vannak rögzítve az érzékelők. A készülék folyamatosan rögzíti az agy elektromos aktivitását, jellemzően 24 órán keresztül (egyedi esetekben ez lehet több is). A vizsgálat, de főképp a kiértékelés és az eredmények szempontjából fontos, hogy a páciens naplót vezessen az Holter EEG viselése alatt, az időközben fellépő tevékenységekről, esetleges tünetekről, alvásról, illetve bármilyen szokatlan történésről. A készülék viselése során a napi tevékenységek nyugodtan végezhetők, sőt ajánlott is, hiszen a vizsgálat így tud pontos képet adni. Egyedül a vízzel való érintkezést kell kerülni, addig, amíg a Holter EEG a páciensen van.
Mit mutathat ki a Holter EEG?
A Holter EEG eredményeiből az orvos több mindenre vonatkozóan is tud következtetést levonni, hiszen nem csak diagnosztikai célokat szolgál, hanem a terápia hatékonysága is nyomon követhető ezzel, különösen epilepszia esetében.
A vizsgálat során gyűjtött adatok alapján a neurológus:
- epilepsziás tevékenység jelenlétét vagy éppen annak hiányát tudja igazolni,
- epilepsziás és nem-epilepsziás eseményeket képes megkülönböztetni,
- fel tudja térképezni a rohamok gyakoriságát, jellegét, időtartamát
- a pszichésen fellépő vagy stresszhez köthető agyi válaszokat feltérképezheti
- részletes képet kaphat az agy alvás közbeni tevékenységéről
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Holter EEG szerepe a diagnózis felállításban
A Holter EEG-t elsődlegesen akkor alkalmazzák, amikor a hosszabb távú, folyamatos agyi elektromos aktivitásmérés a cél. Használata leginkább akkor merül fel, amikor a hagyományos, rövid idejű EEG nem mutat kóros eltérést, de ha a páciensnek fennállnak a vizsgálatot indikáló tünetei.
Holter EEG szerepe az epilepszia diagnosztikában
Epilepszia esetében a tünetek és a rohamok általában jellegzetesek, azonban nem ritka, hogy a diagnózis felállítása, az epilepszia igazolása nehézségekbe ütközik; különösen igaz ez akkor, ha a tünetek/rohamok ritkán jelentkeznek, vagy nem a tipikusan ismert görccsel jár. A Holter EEG ilyen esetekben különösen hasznos vizsgálati módszer, hiszen a hosszútávú megfigyelés során olyan elektromos agyi aktivitásra is fény derülhet, ami nem jár észlelhető tünettel; ezek az úgynevezett interiktális (rohamok közötti) epileptiform kisülések.
Nem-epilepsziás (pszichigén) rohamok elkülönítése
Léteznek az úgynevezett nem-epilepsziás pszichogén rohamok, melyek rendkívül hasonlíthatnak az epilepsziás rohamokra, a különbség viszont, hogy ezek nem járnak kóros agyi tevékenységgel. A Holter EEG segíthet ezek megkülönböztetésében: amennyiben a Holter EEG-n nem mutatkozik epileptiform aktivitás, úgy valószínűsíthető, hogy pszichogén eredetű rohamokról van szó.
Alvás és agyi aktivitás mérése
Egyes epilepszia formák – vagy azok előjelei, kizárólag alvás közben jelentkeznek, ezek nem mérhetők a rövid EEG vizsgálattal. Ilyen epilepszia forma: a beningus gyermekkori rolandos epilepszia vagy a Lennox-Gastaut-szindróma. A Holter EEG lehetővé teszi az alvás különböző fázisaiban jelentkező agyi elektromos aktivitás mérését is, amivel nem csak az epilepszia diagnosztizálható, de a teljes alvás is vizsgálható: például az alvás különböző fázisai (REM-fázisok).
Holter EEG a gyermekneurológiában
A Holter EEG alkalmazása gyermekek esetében kifejezetten hasznos lehet, hiszen ők -bizonyos kor felett - nem biztos, hogy pontosan meg tudják fogalmazni a panaszaikat, a szülő pedig nem éli át azokat, nem biztos, hogy minden egyes tünetet/fázist lát. A figyelemzavar, tanulási nehézségek, alkalmazkodási nehézségek, alvás alatti rángások vagy a hirtelen elbambulás epilepsziás aktivitásra utalhatnak, melyek Holter EEG vizsgálattal „elcsíphetők”.
Holter EEG előnyei
A Holter EEG legjelentősebb előnye, hogy valós helyzetben méri és rögzíti az agyi elektromos aktivitást, ami a ritkán jelentkező, rövid ideig tartó tünetek esetében kifejezetten előnyös. A páciens úgymond „természetes környezetében” viseli az eszközt. További előny még, hogy a készüléket alvás közben is viseli a páciens, így olyan eltérésekre is fény derülhet, melyek a diagnózis vagy akár a kezelés szempontjából is döntő jelentőséggel bírnak. A megfelelő diagnózis felállítása nem csak a terápia hatékonyságát növeli, hanem a páciens életminőségének javításához is hozzájárul.
