A TOS – vagyis a mellkaskimeneti szindrómák összefoglaló neve az olyan kórképeknek, melyek a nyaki szakasz anatómiai rendellenességeinek következtében alakulnak ki. A nyak területén található nagyerek, illetve a felső végtag idegfonata nyomás alá kerül, ennek következtében állandó vagy ideiglenes tünetek alakulnak ki, melyek gyakran nehezen meghatározhatóak.
Mit jelent a mellkaskimeneti szindróma (TOS)?
Mik lehetnek a mellkaskimeneti szindróma kiváltó okai?
Mellkaskimeneti szindróma tünetei
Mellkaskimeneti szindróma kivizsgálása
Mellkaskimeneti szindróma kezelése
Neurológus szerepe mellkaskimeneti szindróma esetén
Kezeletlen mellkaskimeneti szindróma lehetséges szövődményei
Jelentkezzen be online TOS kivizsgálásra
Mellkaskimeneti szindróma – Thoracic Outlet Syndroma (TOS)
Az arteria subclavia, a vena subclavia és a plexus brachialis a mellkas ürege és a felső végtag között az első borda, a clavicula és izmok (scalenusok, musculus subclavius) által határolt csatornában futnak. Ebben a régióban bármely okból nyomás alá kerülnek a képletek, a tüneteket mellkaskimeneti szindrómának nevezzük. A vena subclavia elkülönülve fut az artériától és az idegi karfonattól, ezért a mellkaskimeneti szindrómák két nagy csoportra oszthatóak:
Kapcsolódó cikkünk
Kéz- karzsibbadás, gyengeség? Mellkaskimeneti szindróma is lehet
A mozgásszegény életmód, az ülőmunka komoly szerepet játszik a gerinctartási rendellenességek kialakulásában.
A karfonat az artéria subclaviával együtt kerül kompresszió alá a scalenus hasadékban.
Tesztelhető az úgynevezett Adson-manőverrel: a fej hátra szegésére és az érintett oldalra fordítására, valamint egyidejű, mély belégzésre a radiális pulzus gyengül, adott esetben eltűnik.
Lényege, hogy az előző képletek és a véna együtt kerülnek nyomás alá a costoclaviculáris résben.
Wechsler-próbával teszteljük: a váll le és hátra feszítésekor a radiális pulzus gyengül vagy megszűnik, és a kézbe kínzó fonákérzések sugároznak.
A huzamos ideig emelt-távolított kar (szobafestők, takarítók) esetén a megfeszült kis mellizom (m. pectoralis minor) ina a lapocka felül-elöl lévő hollócsőrnyúlványához (processus coracoideus) nyomja az alatta elfutó ideget.
Provokálni hiperelevációs kartartással lehet, a radiális pulzus gyengül vagy megszűnik, és a kézbe szintén kínzó fonákérzések sugároznak.
A mellkaskimeneti szindróma (MKS) kivizsgálása általában orvosi kivizsgálást és diagnosztikai vizsgálatokat foglal magában. Az alábbiakban felsorolom a leggyakrabban alkalmazott módszereket:
Miután az orvos megállapította a mellkaskimeneti szindróma diagnózisát, a kezelés a vizsgálatok eredményeire és a beteg tüneteire alapozva történik. A kezelés lehet konzervatív, például fizikoterápia vagy gyógyszeres terápia, vagy esetleg sebészi beavatkozás, ha szükséges. Fontos azonban a pontos diagnózis, hogy megfelelő kezelést lehessen biztosítani.
A mellkaskimeneti szindróma kezelése attól függ, hogy mi okozza a szűkületet vagy az összenyomódást a mellkas kimeneti nyílásánál. Általánosságban a kezelés többféle módon történhet:
A kezelés megválasztása az egyén egyedi állapotától, tüneteitől, a szűkület vagy összenyomódás súlyosságától és az alapbetegségtől függ. Fontos a megfelelő diagnózis felállítása és a kezelési terv kidolgozása, amelyet általában orvos, fizikoterapeuta és más szakemberek közösen határoznak meg.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A neurológus szerepe jelentős lehet a mellkaskimeneti szindróma (MKS) esetén, mivel ez az állapot gyakran az idegek kompressziójával vagy irritációjával jár. A neurológusok speciálisan képzettek az idegrendszeri rendellenességek diagnosztizálására és kezelésére, így az MKS kezelése is az ő hatáskörükbe tartozhat.
A neurológus általában a következő szerepeket töltheti be MKS esetén:
Fontos megjegyezni, hogy az MKS kezelése általában multidiszciplináris megközelítést igényel, és a neurológus csak egy része lehet a kezelőcsapatnak, amely magában foglalhat más szakembereket is, például ortopéd sebészeket, fizioterapeutákat és fájdalomspecialistákat.
Ha a mellkaskimeneti szindrómát nem kezelik megfelelően, vagy ha a kezelés nem hatékony, különböző szövődmények alakulhatnak ki. Ezek közé tartozhatnak az alábbiak is.
Idegi károsodás: Az MKS fő jellemzője az idegek összenyomódása vagy irritációja a mellkas kimeneti nyílásánál. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll vagy nem kezelik megfelelően, idegi károsodás alakulhat ki. Ennek következtében zsibbadás, gyengeség, fájdalom és más neurológiai tünetek jelentkezhetnek a karokban, kézben vagy ujjakban.
Artériás károsodás: Az MKS esetén az artériák is összenyomódhatnak, ami csökkentheti a véráramlást a karokban és a kezekben. Ez az állapot is vezethet vérkeringési problémákhoz, amelyeknek számos szövődménye lehet, például a hideg érzés, a bőr elszíneződése vagy az érzékenység csökkenése.
Izomsorvadás: Ha az MKS hosszú ideig fennáll, az összenyomódott vagy irritált idegek hatására az érintett izmok sorvadásnak indulhatnak, ami tartós gyengeséget és funkcionális károsodást okozhat.
Krónikus fájdalom: Az MKS-ban szenvedők gyakran tapasztalhatnak krónikus fájdalmat a nyakban, vállakban, karokban vagy kézben. Ha az alapbetegséget nem kezelik megfelelően, vagy ha a fájdalom nem enyhül, krónikus fájdalom állhat elő, amely jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.
Mozgásszervi rendellenességek: Az MKS hatására kialakuló ideg- és izomsérülések hosszú távon vezethetnek a mozgásszervi rendellenességek kialakulásához, például a váll merevségéhez, az ízületek instabilitásához vagy a gerinc elváltozásaihoz.
Fontos hangsúlyozni, hogy az MKS kezelése időben és megfelelően történjen annak érdekében, hogy minimalizáljuk vagy megelőzzük ezeket a szövődményeket. Az időben történő kezelés segíthet megelőzni a tartós károsodást és javíthatja az életminőséget az érintett egyének számára.
Téma szakértői
Kéz és karzsibbadás? Mellkaskimeneti szindróma is lehet az oka - Neurológiai Központ Bal kar fájdalom mellkasi fájdalom nélkül - Neurológiai Központ Karba, nyakba, állba sugárzó fájdalom? - Kardio KözpontKapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt: