Tartalom

Mit jelent az autonóm neuropátia?
Miben különbözik az autonóm neuropátia az egyéb típusú neuropátiáktól?
Hogyan csoportosíthatóak az autonóm neuropátia tünetei?
Mitől jöhet létre autonóm neuropátia?
Hogyan vizsgálható ki az autonóm neuropátia?
Hogyan kezelhető az autonóm neuropátia?

Kapcsolódó szolgáltatásaink a Neurológiai Központban

• szakorvosi vizit
• CT
• MRI
• ENG/EMG vizsgálat
• gyógyszeres kezelés
• gyógytorna

Mit jelent az autonóm neuropátia?

A neuropátia az idegek károsodását vagy működési zavarát jelneti. Az idegek továbbítják az információt a központi idegrendszer (agy és gerincvelő) felől a szerveinkhez, valamint fordítva. Ha sérülnek az idegek funkciózavar léphet fel a szervekben, valamint valótlan érzetek is létrejöhetnek (például zsibbadás). A neuropátiák többféle típusba sorolhatók, attól függően, hogy pontosan mely idegeket érintik és milyen tüneteket okoznak.

Az autonóm neuropátia, vagy más néven autonóm idegrendszeri neuropátia a test autonóm idegrendszerét érintő funkciózavar. Az autonóm idegrendszer a perifériás idegrendszerhez tartozik, és azokat az idegeket foglalja magában, amelyek az automatikus vagy önkéntelen testfunkciók irányításáért felelnek és a belső szervek működését szabályozzák. Úgy is nevezik, hogy vegetatív idegrendszer, mert a testünk olyan alapvető funkcióit irányítja, amelyek elengedhetetlenek az élethez. Az autonóm idegrendszer irányítja például a szívverést, a vérnyomást, az emésztést és a légzést. Autonóm neuropátia során ezek az idegek sérülnek vagy károsodnak, ami számos különböző tünetet és problémát okozhat. Az autonóm neuropátia komoly hatással lehet a beteg életminőségére, mert nagyon sok zavaró tünetet okozhat a test automatikus funkcióiban. Éppen ezért fontos, hogy mihamarabb felismerésre kerüljön az autonóm neuropátia, és megkezdődjön a kezelése. 

Miben különbözik az autonóm neuropátia az egyéb típusú neuropátiáktól?

Az autonóm neuropátia kifejezetten az autonóm idegrendszert érintő neuropátia, vagyis egy csoportot jelent a neuropátiákon belül. Ahogyan a károsodás érintheti az autonóm idegrendszert, ugyanúgy más típusú, érző és mozgató idegeket is érinthet. Szenzoros neuropátia esetén elsősorban az érzékelésben lépnek fel panaszok (például inger nélküli tartós fájdalomérzet, zsibbadás, bizsergés); míg motoros neuropátia esetén a betegség a mozgást (izomműködést) befolyásolja és felléphet izomgyengeség, izomgörcsök vagy mozgási nehézségek. A proximális neuropátiák a combokat, a csípőt vagy a fenék izmait beidegző idegeket érintik és különösen gyakoriak idősebb felnőtteknél és azoknál, akik diabéteszben szenvednek. A fokális neuropátiák ezzel szemben egyetlen ideget vagy idegcsoportot érintenek, és gyakran a fej, a törzs vagy a lábak területén jelentkeznek. Például a karpális alagút szindróma is egyfajta fokális neuropátia, amely a csuklóban futó ideget érinti.

Hogyan csoportosíthatóak az autonóm neuropátia tünetei?

Az autonóm neuropátia nagyon sokféle tünetet okozhat, melyek előfordulása és súlyossága is változó lehet az érintett idegektől függően. A könnyebbség kedvéért csoportosítottuk az autonóm neuropátia tüneteit, melyek között szerepelhetnek:

Szív- és érrendszeri tünetek:

• Szédülés vagy ájulásérzés
• Szívritmuszavarok
• Változó vérnyomás, például alacsony vérnyomás

Emésztőrendszeri tünetek:

• Émelygés és hányás
• Gyomorfájdalom
• Puffadás és hasmenés
• Gyomorégés
• Étvágytalanság

Vizeletrendszeri tünetek:

• Vizelettartási problémák, például inkontinencia
• Vizeletürítési nehézségek

Bőr problémák:

• Száraz bőr
• Csökkent vagy fokozott verejtéktermelés
• Hőszabályozási problémák

Problémák a szexuális életben:

• Szexuális diszfunkció, beleértve az erekciós zavarokat és a libidó csökkenését

Érzékszervi problémák:

• Látás- vagy szemszárazsági problémák
• Bőrérzékenységi változások, például bizsergés vagy érzéketlenség

Észlelési és idegrendszeri tünetek:

• Koncentrációs nehézségek
• Fejfájás

Mitől jöhet létre autonóm neuropátia?

Az autonóm neuropátia az autonóm idegek károsodása miatt jön létre. A hátterében olyan okok állnak, amik károsították ezt a típusú ideget. Gyakori, hogy az autonóm neuropátia mellett más típusú neuropátia is fennáll, mert a károsító hatások általában nem szelektívek és a vegetatív idegek mellett az érző, mozgató idegeket is érintheti. Az autonóm neuropátia leggyakoribb oka a cukorbetegség, de más tényezők, például autoimmun betegségek, fertőzések, mérgező anyagok és genetikai hajlam is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Az alábbiakban részletesen is bemutatjuk az autonóm neuropátia kialakulásához vezető leggyakoribb okokat és kockázati tényezőket:

• Cukorbetegség (diabéteszes neuropátia): A cukorbetegség az egyik leggyakoribb oka az autonóm neuropátiának. Magas vércukorszint hosszú távon károsíthatja az idegeket, beleértve az autonóm idegeket is.
• Autoimmun betegségek: Autoimmun betegségek esetén (például szklerodermában vagy lupusban) az immunrendszer által okozott gyulladás károsíthatja az idegeket.
• Fertőzések: Bizonyos fertőző betegségek, például a Lyme-kór, a herpes zoster (sokszor övsömörként is ismert) vagy a HIV is okozhatnak autonóm neuropátiát.
• Mérgező anyagok és vegyszerek: Ha valaki hosszú távon ki van téve mérgező anyagoknak, például nehézfémeknek vagy vegyszereknek, az károsíthatja az idegeket.
• Genetikai tényezők: Bizonyos öröklött, genetikai hajlam is növelheti az autonóm neuropátia kialakulásának kockázatát.
• Hosszú távú és nagy mennyiségű alkoholfogyasztás: Az alkohol is károsítja az idegeket, ezért a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás hosszú távon autonóm neuropátiához vezethet.
• Egyéb állapotok és tényezők: Például az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a daganatok, valamint bizonyos gyógyszerek szedése is növelhetik az autonóm neuropátia kockázatát.

  Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt:

  Amikor tünet a magas vérnyomás! Conn szindróma - Endokrin Központ
  Diabéteszes neuropátia - Cukorbeteg Központ
  A diabéteszes neuropátia 4 fő formája - érinti valamelyik? - Neurológiai Központ
  Neuropátiás fájdalom - Fájdalom Központ

Hogyan vizsgálható ki az autonóm neuropátia?

Az autonóm neuropátia kivizsgálása egy hosszabb folyamat lehet, mivel nem elég önmagában a diagnózis megadása. Az autnóm neuropátia hátterében mindig fellelhető valamilyen kiváltó ok, például amiket az előző bekezdésben bemutattunk. A kivizsgálás során feladat megtalálni azt is, hogy miért jött létre az autonóm neuropátia. Sikeres kivizsgálás esetén az orvos meg tudja határozni az autonóm neuropátia típusát, súlyosságát és a lehetséges okait. Ezután terápiás tervet készít, amely az okok kezelésére és a tünetek enyhítésére irányul. Az autonóm neuropátia kezelése lehet gyógyszeres terápia, életmódbeli változtatások, fizikoterápia vagy más specifikus módszerek alkalmazása. Az autonóm neuropátia kivizsgálása általában az alábbi lépésekből áll:

• Anamnézis felvétel: Az orvos először részletesen kikérdezi a beteget a tüneteiről, a panaszok időtartamáról és az esetleges kockázati tényezőkről.
• Fizikai vizsgálat: Az orvos általános fizikai vizsgálatot végez, melynek során keresi az esetleges érzékszervi változásokat, például a bőrön vagy a reflexekben.
• Laboratóriumi vizsgálatok: A vér- és vizeletvizsgálatok segíthetnek az esetleges metabolikus rendellenességek vagy fertőző betegségek kimutatásában, amelyek az autonóm neuropátia hátterében állhatnak.
• Neuropátia tesztek: Az idegek vezetési sebességét és működését ellenőrző vizsgálatokat végeznek, például az idegvezetési sebesség (ENG) és az elektromiográfia (EMG).
• Kardiológiai vizsgálatok: Szívritmuszavarok vagy egyéb szív- és érrendszeri problémák kimutatására is kérhetnek vizsgálatot, például EKG-t vagy a Holter-monitorizálást.
• Képalkotó vizsgálatok: Az orvos néha képalkotó vizsgálatokat rendelhet el, például MRI vagy CT-vizsgálatot, hogy kizárjon más okokat, amik a tünetek hátterében állhatnak (például daganat vagy idegbecsípődés).
• Egyéb tesztek: Az autonóm neuropátia specifikus tüneteinek értékelése céljából egyéb teszteket is elvégezhetnek, például hőszabályozási teszteket.

Kapcsolódó cikkünk

Miért fontos a Covid utáni neurológiai panaszok kivizsgálása?

A poszt- és long-Covid panaszok rendkívül sok embert érintenek, akik enyhébb-súlyosabb lefolyással átestek a koronavírus fertőzésen. Ezen panaszok annyira szerteágazóak lehetnek, hogy kezelésük sokszor számos szakterület együttműködését igényli. A ...

Hogyan kezelhető az autonóm neuropátia?

Ahogyan az autonóm neuropátia kivizsgálása, úgy a kezelése is általában egy hosszabb távú folyamat. A hosszú kezelés alatt fontosak a rendszeres orvosi kontroll vizsgálatok és a terápia folyamatos átértékelése a tünetek változásának függvényében. Az autonóm neuropátia kezelésének célja a tünetek enyhítése, az alapbetegség progressziójának megállítása vagy lassítása, valamint a komplikációk megelőzése. Ne hagyja figyelmen kívül az autonóm neuropátia tüneteit, és konzultáljon orvosával a megfelelő kezelési lehetőségekért és tanácsokért!

Mivel minden autonóm neuropátia kissé más tünetekkel jelentkezik és más okok is állhatnak a hátterében, így egyénre szabott terápiára van szükség. Az egyénre szabott kezelési tervet az orvos állítja össze, figyelembe véve az autonóm neuropátia típusát és a beteg egyedi körülményeit, alapbetegségeit. Az autonóm neuropátia kezelése ugyanis függ az okoktól, a tünetek súlyosságától és az egyéni körülményektől. Ha az autonóm neuropátia kialakulását specifikus okok, például cukorbetegség vagy autoimmun betegség okozza, az orvos az alapbetegség kezelését fogja kezdeményezni. Ez lehet a vércukorszint stabilizálása, immunszuppresszív terápia indítása vagy más specifikus intézkedések. Szívritmuszavarok vagy a vérnyomásproblémák esetén ennek kezelésére szolgáló gyógyszerek alkalmazhatók. Mivel az autonóm neuropátia gyakran fájdalommal is együtt jár, így fontos annak enyhítése is. Ebben súlyosságtól függően segíthetnek a fájdalomcsillapítók, a triciklikus antidepresszánsok vagy az antiepileptikumok.

Az életmódbeli tényezők befolyásolhatják az autonóm neuropátia tüneteit. Az egészséges étkezés, a testmozgás, a megfelelő testtömeg fenntartása és a dohányzásról való leszokás segíthet a tünetek enyhítésében. A fizikoterapeuta segíthet például olyan gyakorlatok elsajátításában, amelyek javíthatják az egyensúlyt és a mozgást. Egyéb tüneti kezeléseket is javasolhat az orvos, hogy elviselhetőbb legyen az autonóm neuropátia. Javasolhatja például a száraz bőr hidratálását, a vizelettartási problémák kezelését vagy a szexuális diszfunkció oldását. Mivel az autonóm neuropátia életminőséget befolyásoló tünetekkel járhat, ezért nem szabad kihagyni a pszichológiai és érzelmi támogatás fontosságát sem.

Téma szakértői

Dr. Blazsek Péter

gondozóvezető főorvos, pszichiáter

Kispál Mónika

Pszichológus, szexuálpszichológus

Spartá Romana Patrizia

Klinikai és pedagógiai szakpszichológus