Az EMG a vázizmok motoros egységeinek működéséről ad felvilágosítást. Az elektrofiziológiai vizsgáló módszerek közé tartozik. A vizsgálat lényege, hogy az izom mozgása közben az izomsejtekben létrejövő aktivitás vizsgálható felszíni vagy tűelektródák segítségével. Az izom mozgásakor, mozgatásakor jellegzetes elektromos változások zajlanak le az izomsejtekben, melyek megfelelő regisztrálásával az izom betegségeire lehet következtetni. Az alkalmazott műszer az izomválasz kialakulása során létrejövő elektromos változásokat rögzíti.
A vizsgálattal el lehet különíteni az idegi és izom eredetű betegségeket.
A vizsgálat során az orvos egy tűelektródát vezet a meghatározott izmokba – egyszerre csak egybe! Ez által nyer megfelelő képi és hang információt az izmok és idegek elektromos működéséről. Ezek az információk segítenek a helyes diagnózis felállításában.
Az EMG az izom elektromos aktivitását pihenés, enyhe összehúzódás és erőteljes összehúzódás alatt méri. Az izomszövet általában nem generál elektromos jeleket pihenés közben.
Az EMG vizsgálat nem javasolt véralvadásgátló szedése alatt, valamint beültetett pacemakert viselő betegeknél a sorozatingerlés szintén nem ajánlott!
A vizsgálat utáni napon előfordulhat izomfájdalom. Amennyiben nem szűnik meg a fájdalom, tájékoztatni kell a vizsgálatot végző orvost.
Sokan megijednek a bal karban érzett fájdalomtól, mert szívinfarktusra, esetleg stroke-ra asszociálnak. Holott ennek a tünetnek számos más oka lehet, amelyekről dr. Jakab Gábor PhD, a Neurológiai Központ neurológusa beszélt.
A mellkaskimeneti szindrómák a nyaki szakasz anatómiai rendellenességeinek következtében alakulnak ki. A három betegséget összefoglaló tünetegyüttes lényege, hogy a nyak területén található nagyerek, illetve a felső végtag idegfonata nyomás alá kerül, ezért zsibbadás, érzéskiesés, izomgyengeség alakul ki a kézben, a karban. Dr. Mező Anita, a Neurológiai Központ neurológusa összefoglalta a tudnivalókat.
