Nem tud a sarkára állni? Peroneus alagút szindróma is lehet

Alagút szindróma – a lábban, a lábszár is megjelenhet

Alagút szindróma az összefoglaló neve annak a fájdalommal, zsibbadással, izomgyengeséggel járó tünetegyüttesnek, amely az adott területet beidegző ideg összenyomódása miatt alakul ki. Az alagút kifejezés onnan ered, hogy egy szűk, csontok, inak, kötőszövetes szalagok, izmok által alkotott anatómiai résről van szó, amely az adott ideg áthalad. Ha ebben az alagútban valamilyen gyulladás, duzzanat, ödéma keletkezik, ez a szűk csatorna még inkább összeszűkül és nyomni kezdi a benne haladó képleteket. Az ideg kompressziója következtében jelentkeznek a típusos panaszok, mint zsibbadás, érzéskiesés, fájdalom, súlyosabb esetben izomgyengeség és izomsorvadás. 
Bár az alagút szindrómák leggyakrabban a felső végtagot érintik, az alsó végtagokon is vannak ebből a szempontból veszélyeztettek pontok, itt leggyakrabban a peroneus ideg sérül.  Ennek az idegnek a gyengesége a láb felfelé mozdítását teszi nehézzé, a sarokra állás válik akadályozottá. A háttérben állhatnak az ideget károsító betegségek, toxikus tényezők, túlsúly, máskor sérülések kapcsán alakul ki, de egy hosszabb gipszviselés következtében is károsodhat az ideg.

Milyen tünetei vannak a peroneus alagút szindrómának?

• Elsőként a zsibbadás jelentkezhet, a térd, a lábszár külső oldalán, akár a nagylábujjat is érintve.
• Ugyancsak megjelenhet fájdalom az érintett területen, legerősebben azon a részen, ahol beszűkült az alagút.
• Ha nem ismerik fel és kezelik időben a problémát, előfordulhat, hogy a zsibbadás és az érzéskiesés miatt a láb izmai meggyengülnek, típusos tünet, hogy a beteg nem tud a sarkára állni, a sarkán járni, lógni kezd a lábfeje, ezért járás közben lábát magasra emeli.

Diagnózisra épülhet a hatékony kezelés

- Ha a páciens zsibbadásra, érzéskiesésre, fájdalomra panaszkodik, gondolnunk kell az alagút szindrómára, különösen, ha bármilyen kockázati tényező fennáll. A fizikális neurológiai vizsgálat és a panaszok alapján dönthető el, milyen további kivizsgálásra van szükség. Ha alagút szindróma gyanúja áll fenn, a károsodás helye és mértéke ENG, azaz elektroneurográfiai (idegvezetési sebesség) vizsgálattal határozható meg, de további kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet – ideg UH, röntgen, MRI, CT -  hogy pontosan meghatározzuk hol és mitől szenved összenyomást az ideg - ismerteti dr. Vida Zsuzsanna, a Neurológiai Központ neurológusa, szomnológus. – A terápia a kiváltó októl és a tünetek súlyosságától függ. Súlyos esetben műtéti megoldás válhat szükségesség, enyhébb esetekben gyulladáscsökkentő kezelés a fájdalmat és a panaszokat egyaránt csökkentheti. Ha az érintett területre helyi célzott gyulladáscsökkentőt juttatnak, akkor az injekció után viszonylag gyorsan jelentős javulás várható, így ugyanis az a probléma szüntethető meg, amely az összenyomódást okozza.
Hangsúlyozni kell, hogy a diagnózis felállítása és a megfelelő terápia is több orvosi szakterület együttműködésével lehetséges és általában hosszabb távú, a beteg együttműködését is kívánó folyamat. Az első, gyors segítség után meg lehet próbálkozni az orvosi kollagén terápiával és a lökéshullám kezeléssel is. Az első, injekciós eljárás szintén gyulladáscsökkentő hatású, emellett a szöveti képleteket is erősíti, ami hosszú távon fájdalomcsökkenést eredményez. A szintén természetes működési elvű lökéshullám terápia oldja a mozgásszervi fájdalmat okozó triggereket, élénkíti az anyagcserét és a vérkeringést, így nem csak a fájdalmat csökkenti, de a sérült szövetek fokozatos regenerálásával az okot is képes megszüntetni. Már egyetlen kezelésnek is érezhető a hatása, tartós javulás azonban 3-6 kezelés után várható. Mindemellett nagyon fontos a rendszeres gyógytorna, ami nem csak a vérellátást fokozza, de a mozgástartományt is növeli.

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)