Perifériás idegrendszer

Az idegrendszer minden területe egy nagy egységként működik együtt, mely az egyes területek szoros kapcsolatát, egymásra való hatását igényli.
Az idegrendszer felosztása működési területek alapján:

• érzőműködés
• mozgatóműködés
• vegetatív működés

Az érzőműködés

Az inger által kialakuló potenciálváltozás központi idegrendszerbe történő juttatását és feldolgozását nevezzük érzőműködésnek. Maga az érzet az agykéregben alakul ki, hiszen itt találhatóak a legfelsőbb agyi központok.
Az inger érzékelésére kialakult speciális sejtek a receptorsejtek. A receptorok által felfogott energiaformák a következőek lehetnek: mechanikai, fény, hő és kémiai energia.  Minden receptor alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkezik egyfajta, úgynevezett adekvát ingerre, energiaformára nézve.

Léteznek úgynevezett fájdalomérző receptorok, melyek a környező szövetek negatív irányú behatásával ingerelhetőek. Ezeknek a receptoroknak nincs adekvát ingerük.

A receptorok által felfogott ingerek akciós potenciálsorozatot indítanak el az idegek közvetítésével, melynek végeredményeként az agykéregben kialakul az érzet.

Az érzőműködéssel kapcsolatos fontosabb területek:

• Látás
• Hallás
• Egyensúlyérzékelés
• Ízlelés
• Szaglás
• Bőr érzőműködése

Mozgatóműködés

A periférián elhelyezkedő receptorok felfogják az ingerületet (például egy tűszúrást), majd a potenciálváltozás sorozat elindul az érzőidegsejtek axonján, átkapcsolódik a gerincvelőben az  interneuronokon, majd a mozgatóneuronokra kerül az ingerület, ami végül beidegzi a harántcsíkolt izomszövetet. Az információ az ideg-izom szinapszison jut az izomrostok membránjába.

Külön említést érdemel a szomatikus reflexek működése, melynek összerendezését a központi idegrendszer felsőbb régiói, a homloklebeny hátsó része végzi. Kísérleteknek hála kiderült, hogy minél finomabb, precízebb mozgásra képes az adott testrész, annál nagyobb területet foglal el a homloklebenyből a testrész képviselete.
A homloklebeny kéregrészletének idegsejtjei a nagyagy belsejébe futnak. Attól függően, hogy a lefele szálló pályák átkapcsolódnak, vagy kikerülik a törzsmagvakat, beszélhetünk extrapiramidális- és piramidális rendszerről. Az extrapiramidális rendszer felelős a durva mozdulatok, a már megtanult, automatikus mozgások kivitelezéséért, míg a piramidális rendszer szükséges a pontos, finom mozgások beindításáért, valamint az új mozdulatok megtanulásáért.

Vegetatív működés

A vegetatív (autonóm) idegrendszer szabályozza a szervezet megannyi szövetének, szervének működését. Ilyenek a szívizomzat és a simaizom, a külső elválasztású mirigyek működése. Felelős a szervezet belső környezeti állandójának, a homeosztázisnak a megtartásáért.
A vegetatív idegrendszer két, szorosan együttműködő egységének jelenlétével biztosítja a belső állandósság megtartását. Ezeket nevezzük szimpatikus-, és a paraszimpatikus idegrendszernek.

A szimpatikus idegrendszer mozgósítja a szervezet energiáit, ezzel felkészítve a szervezetet egy esetleges támadás kivédésére, vagy az élelem megszerzésére. Szimpatikus hatásra a pupilla tágul, szűkülnek a bőr és az emésztőrendszer erei, csökken a vizeletkiválasztás mennyisége, növekszik a szívizom-összehúzódások száma.

A paraszimpatikus idegrendszer ezzel ellentétben nyugalmi állapotba helyezi a testet. Ilyenkor töltődnek fel a test energiaraktárai, tágulnak a bőr és tápcsatorna erei, megindul az emésztés folyamata, fokozódik a vese vizeletkiválasztása.

A vegetatív működések (szimpatikus és paraszimpatikus hatás) szabályozása a vegetatív reflexek szabályozásán, összerendezésén keresztül történik. Az egyszerű reflexekre a nyúltagyi elsődleges központok vannak hatással. Erre hatnak a másodlagos központok (híd, középagy).
Az idegrendszeren felül a hormonrendszer is hatással bír a vegetatív működésre, így közösen befolyásolják a táplálkozást, légzést és a keringést.

Téma szakértői

Dr. Prinz Géza

neurológus, pszichiáter, infektológus

Dr. Vida Zsuzsanna

neurológus, szomnológus