Epilepszia gyanújával neurológushoz kell fordulni

Ha valaki epilepsziára gyanakszik, vagy éppen nem tudja eldönteni, mi okozhatja az idegrendszeri jellegű panaszait, mindenképpen érdemes neurológushoz fordulnia. A szakorvos alapos kikérdezéssel indítja a kivizsgálást, rákérdez a tapasztalt panaszokra és arra, hogyan látta a páciens környezete a rosszullétet, amire a beteg gyakran nem is emlékszik. Rendszerezni kell a korábbi és a jelenleg meglévő betegségeket, a rendszeresen vagy alkalmanként szedett gyógyszereket, az esetleg provokáló hatású környezeti tényezőket (pl. láz, mérgezés, alváshiány, villogó fények, stb.). El kell dönteni, hogy egyszeri rohamról van-e szó, ami nem feltétlenül fog ismétlődni, vagy epilepszia betegségről, ami megváltoztathatja a beteg életét. A kivizsgálásnak mindig része kell, hogy legyen az EEG, ami egy fájdalmatlan eljárás. Ezzel az agy elektromos tevékenysége vizsgálható a fejbőrre helyezett elektródákon keresztül. Alkalmas annak kiderítésére, hogy epilepszia vagy más ok miatt jelennek meg a tünetek, valamint EEG-vel megállapítható az is, hogy milyen típusú epilepsziáról van szó, és milyen hatékonyan működnek az epilepszia ellenes gyógyszerek.

Milyen további vizsgálatokra lehet szükség?

- A kivizsgálásnak nem csak EEG-re kell épülnie, az első epilepsziás rohamnál mindenképpen szükséges koponya MR is. Ha pedig a legkisebb mértékben gyanú van arra, hogy érbetegség is jelen van, akkor nyaki verőér ultrahang, vagyis carotis-doppler és szemfenékvizsgálat is szükséges, hogy információnk legyen a koponyaűri nyomásról. Amennyiben az a gyanú, hogy szívritmuszavar áll a rosszullét hátterében, akkor értelemszerűen kardiológiai kivizsgálásra van szükség. A pitvarfibrillációnál ugyanis a pitvari fülcsében keletkező trombusból leszakadó embólusok feljuthatnak az agyba, ami miatt elzáródhatnak bizonyos (kis)erek – ez pedig görcsrohamot okozhat. A súlyos szívbelhártya gyulladás pedig akár egy lázkiugrás után is fennállhat, és ez is okozhat az agyban mindenféle rendezetlenséget, többek közt különféle mértékű és fajtájú epilepsziás zavart – sorolja dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. - Mivel ilyen sokféle ok meghúzódhat az epilepszia mögött, a betegnek praktikus a leleteivel együtt érkezni a kivizsgálásra, ugyanis a kórtörténet ismerete elengedhetetlen. Meg kell ismerni a kórelőzményt, a szedett gyógyszereket, adott esetben a családi anamnézist, hiszen vannak az epilepsziának örökletes formái is.

Hogyan kezelhető az epilepszia?

Az epilepszia diagnózisának felállítása nagy körültekintést igényel, nem csak a kezelés megválasztása miatt, de azért is, mert ez a jogosítvány bevonásával is jár. Problémás esetben szükség lehet a másodfokú vizsgálatokra is, hogy végül vezethet-e az illető, vagy túl nagy kockázatot jelentene-e ez.
Amint azonban megszületik az epilepszia diagnózisa, dönteni kell a kezelés mikéntjéről. Az egyik irány a kiváltó ok kezelése (amennyiben ez kiderül), a másik irány pedig az agyi görcskészség gyógyszeres csökkentése. Ez ma már elég széles palettán lehetséges. Az is előfordulhat, hogy műtéti úton lehet kezelni az epilepsziát, és ez nem csak végszükség esetén merülhet fel. Ha egy gócból indul ki a roham és viszonylag nagy a rohamfrekvencia, akkor egy bizonyos műtéttípussal a gócot egyetlen kis fúrt lyukból ki lehet „lőni”. Ez akkor jöhet szóba, ha a góc elérhető helyen van és nem veszélyeztet nagyon fontos központokat.  
- Az epilepszia kezelésében használt gyógyszerek ma már nagyon hatékonyak, de számolni kell az esetleges mellékhatásokkal is. Ezért a folyamat során ki kell tapasztalni, hogy személyesen melyiket tolerálja legjobban az illető. Az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszernél például félévente szükséges is a laborkontroll, ugyanis többféle mellékhatás előfordulhat a csontvelő depressziójától kezdve a májfunkció eltérésig. Az is megeshet, hogy 3-4 hét szedés után jelentkezik késői allergiás reakcióként az egész testen megjelenő kiütés, ilyenkor azonnal abba kell hagyni a gyógyszert – ismerteti Prinz doktor. - A gyakoribb mellékhatások azonban nem ennyire súlyosak, inkább csak szédülés, tompaság jelentkezhet a szedés megkezdésekor. Ugyanakkor még mindig nagyobbak a megfelelő gyógyszeres kezelés előnyei, mint a lehetséges hátrányok. Azonban minden kezelt epilepsziás betegnek szükséges a rendszeres kontroll, egy évi rohammentesség után megfontolandó a jogosítvány visszaadása, öt év rohammentesség után pedig akár a gyógyszer leállítása is.  

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)